TÖPÖRTYŰAVATÓK TÖRTÉNETE
Az avatásnak, felavatásnak történeti, kultúrtörténeti hagyományai vannak szerte a világon. Jelentése: ünnepélyesen valamely közösségbe fölvesz, valakinek a sorába iktat valakit. Tehát a közösség a hozzá érkező, jelentkező új tagot befogadja.
Iskolánkban a 9. osztályosokat a tanévnyitó ünnepségen külön köszönti az igazgató úr, az IDB titkára, miután a 10. évfolyamosok feltűzik ruhájukra az iskola jelvényét.
Hamarosan megtudják, hogy vár rájuk egy vidámabb avatásis: a töpörtyűavatás.
Mazsola, szecska, manó, csutka, kopasz, fecske, veréb – számos elnevezése van az ország iskoláiban a kezdő nebulónak. A mi iskolánkban: töpörtyű.
Mikor kezdődött ez a hagyomány? Története az 1980-as évek végéig nyúlik vissza – emlékezik Smidéliusz Kálmán igazgatóhelyettes. Ő volt akkor az ifjúsági mozgalmat patronáló tanár, az ő bábáskodásával született meg az ötlet. A vadásztanulók a Malacavató hagyományos szertartását élik át, de az intézmény többi tanulóját is szerették volna hasonló élményben részesíteni. És miért töpörtyű-az elnevezés? Tréfás jelentése a kicsiségre utal, és így még nem nevezték az elsősöket egy iskolában sem. A tanulók létszáma megnőtt, új tagozat, új szakma indult. Céljuk az volt, ahogy ma is, ismerjük meg az újonnan érkezőket.
A szertartás menete nem nagyon változott. A program szervezői a végzős osztályok, ők állítják össze a feladatokat, ők határozzák meg az öltözéket is. A hatásos megjelenést frizurakölteményekkel, sminkeléssel fokozzák. A beöltözött, kissé bátortalan töpörtyűk bevonulását a közönség derűje fogadja, ez megadja a délután hangulatát. Ezt követi a bemutatkozó műsor, amelyre már hetek óta készülnek. A felkészülés idején alkalmuk volt egymást jobban megismerni, az osztály közösséggé alakításához jó lehetőség.
Igyekeznek jól szerepelni, hiszen teljesítményüket a zsűri pontozza, az osztályok egymással versenyeznek. A tréfás feladatok (lufi borotválás, bevásárlás, egymás beöltöztetése, etetése, szemétgyűjtés stb.) megoldása során kiderül, ki a legügyesebb, a leggyorsabb; ki tud jobban rajzolni, verset írni, táncolni, énekelni. A versengést az ünnepélyes eskütétel zárja, amelyben biztosítják a felsőbb éveseket a „nekik járó” előzékenységről, udvariasságról, adakozásról. Hogy ezt mennyire kell komolyan venni, azt a megfogalmazás módja igazolja: legutóbb eszperente nyelven hangzott a fogadalomtétel. És végül mi más is járhat egy töpörtyűnek? Töpörtyű. Ízesített kis töpörtyű szendvicsekkel kínálják meg őket a végzősök. Van, akit többször.
Zárásként a zsűri eredményt hirdet, de minden osztály kap egy kis édességet jutalomként a szereplésért. Ezt elfogyasztva estig mulatnak együtt az iskola diákjai a diszkóban.
Korábban a választott szakmához kapcsolódott a tréfás beöltözés (vadászoknak vízipuska, játék állatok; kertészeknek homokozó játék). Bemutatkozásuk az osztályfőnökök vezetésével történt, akivel együtt állták ki a próbákat és tették le az esküt. Az idők folyamán az öltözék egyre meghökkentőbbé, a feladatok pedig időnként megpróbáltatássá váltak.
A Töpörtyűavató szép hagyomány, a diákélet kedves emléke. S hogy az is maradjon, ne váljék „szívatássá”, ne legyen megalázó, nem maradhat el a tanári irányítás. E nem könnyű feladatot köszönjük Horváth Krisztina és Szalay Julianna tanárnőknek.
Avatási eskü (1992)
Horváthné Mézám Rozália
