Iskolánk sok szép hagyománnyal rendelkezik. A Hubertus-nap, a szalagavató, a nemzetközi virágkötészeti verseny, elhunyt dolgozók kopjafájának koszorúzása mellett nagyon kedves és szép szokás a végzős osztályok emlékfaültetése.
A középiskolában töltött idő minden ember életének meghatározó szakasza. Ezekben az években vagyunk a legnyitottabbak minden újra, ekkor döntjük el, milyen pályát válasszunk, itt érünk felnőtté, ekkor köttetnek sokszor életre szóló barátságok, szerelmek. Persze nem csak szép és nemes dolgok történnek velünk, hiszen a serdülőkor megannyi problémát is felvet. Nem szeretjük a szabályokat, dacolunk tanárainkkal, szüleinkkel, Önmagukkal, úgy érezzük, mi tudunk mindent a legjobban. Sok diák alig várja, hogy vége legyen és nekivághasson a nagy életnek. Aztán ki előbb, ki utóbb, de idővel mindnyájan rájövünk, hogy milyen szép és értékes időszak volt életünknek e pár éve, s örömmel készülünk a találkozókra régi társainkkal, tanárainkkal és jó öreg iskolánkkal.
Talán erre érzett rá 1977-ben Beer tanár úr kertész osztálya az oladi Szakmunkásképző Iskolában, amikor ballagásukon elültették az első emlékfát, egy díszmeggyet, az iskola parkjába. Az emlékfa állításának több célja volt. Legyen egy “saját” fa, amely még jobban összeköti a csapatot, ami alatt lehet majd gyülekezni a találkozókon, s egyben emlékeztet is az osztályra. A későbbi években a többi végzős osztály is átvette ezt a szép gesztust, amely a Hevesi Ákos Szakközépiskola, majd a Herman Ottó Szakképző Iskola tanulóinak is szívügye és szép hagyománya lett. Az évek során nagyon sok fafaj gazdagította így iskolánk területét (pl. csavarfűz, vöröslevelű korai juhar, oszlopos feketefenyő, stb.). Egyes szakközepes osztályok névsorral ellátott emléktáblát is helyeztek fájuk alá.
Az 1980-as évek végétől már a park rekonstrukcióját figyelembe véve ültetik a növényeket, így ezek nemcsak az osztályok emlékfái, hanem segítik az utánuk jövő kertészjelöltek növényismeretét is. A japán kert kialakításában nagy szerepet játszó dísznövénykertész osztály 1989-ben a kert jelképes bejáratához egy szép kaput állított, a későbbiekben Tóth József tanár úr osztálya pedig egy japánkerti fémlámpát hagyott emlékül. “Emlékfaként” lett ültetve a Rhododendron cserjecsoport és a csüngő borsófa is.
Jó pár éve a végzős osztályok közösen ültetnek egy emlékfát – táblával jelölve az időpontot és az osztályokat – a ballagás előtti napon bensőséges ünnepség keretében.
Az első fa ültetése óta eltelt 27 év alatt sajnos több emlékfa elpusztult. Ebben szerepet játszottak az időjárás viszontagságai, kárt okozó növényi-állati szervezetek, de bizony mi sem figyeltünk oda eléggé a gondozásukra, s szándékos károkat is okoztak egyesek.
Szerencsés környezetben vagyunk itt Oladon, hiszen gyönyörű természeti környezet veszi körül az iskolánkat; a park fái, az öreg platánok, a japán kert zeg-zugai sok emléket rejtenek – mindenki érdeke és feladata erre jobban vigyázni!
Nagyon fontosnak érzem, hogy őrizzük értékeinket, ápoljuk hagyományainkat, ezért minden Hermanos diáknak kívánom, hogy hosszú életű emlékfája legyen, ahová mindig visszatérhet emlékezni fiatalságára!

Dr. Iváncsics Istvánné