Könyvjelző
„- Az ott a Négyszögletű Kerek Erdő –
mutatott előre Mikkamakka,
s tudtam, ha benn leszünk a fák közt,
meg vagyok mentve.”
/Lázár Ervin/

Peter Wohlleben
A FÁK TITKOS ÉLETE
MIT ÉREZNEK, HOGYAN KOMMUNIKÁLNAK?
EGY REJTETT VILÁG FELFEDEZÉSE

 

Az iskolai könyvtárban megtalálod az 581 W84 számú jelzet alatt.

 

Peter Wohlleben erdőmérnök, a bajor tartományi erdőkben erdőfelügyelő.

Az Eifel-hegységben egy „környezetbarát” erdőgazdaságot vezet, ahol az őserdők visszaállításáért küzd, hogy természetesen működő, érintetlen erdők borítsák be újra a lepusztult, élettelen területeket.

 

A szerző A fák titkos élete című könyvében közérthető nyelven, empatikus módon ír az erdők varázslatos világáról. Ez a könyv akkor is ámulatba ejt majd, ha soha nem érdekelt különösebben a növényvilág, ha a fákat eddig csak valamiféle háttérdrapériának tartottad az ablakodból kitekintve.

 

A könyv címe nem ígér izgalmas, eseménydús olvasmányélményt, de a szerző rögtön az első oldaltól kezdve  meghökkentő módon mutatja be a fákat, mint érző, az emberekkel egyenrangú lényeket. Megszemélyesíti a őket. Ilyesfajta érzékenységet a fák iránt eddig talán csak a költőknél, íróknál tapasztalhattunk, ahogy egy-egy kedves fájuk alatt gondolkodtak, írtak, alkottak.

Irodalmi és filmélményeink során ugyan eddig is találkozhattunk élő, emberi vonásokkal rendelkező fákkal, a fantasyfilmek erdeiben sorra megelevenednek a fák, és Lázár Ervin lépkedő fenyőfája, Nagy Zoárd sem ismeretlen a meséken felnőtt generációk számára. Na de hogy ilyen a fantázia birodalmán kívül, a való világban is létezik, az az erdőtől messze került, városlakó emberek számára hihetetlen.

 

Ha az időben visszatekintünk, nem előzmény nélküli a szerző meghökkentő szemlélete. A történelmet, természettudományt kedvelők számára több történet is ismerős lehet. A szkíták például élőnek, egyenrangúnak tekintették a növényeket, ábrázolásaikban is megjelenik a fa motívumként, mint életfa, mimózakísérletével pedig már Darwin is bizonyította, hogy a növények kommunikálnak.

 

Peter Wohlleben jelentős mennyiségű kutatási anyagra hivatkozik jegyzeteiben. Ezekre támaszkodva, valamint saját megfigyeléseit összegezve azt állítja, hogy a fák „társas lények, kölcsönösen segítik egymást”, kommunikálnak, emlékeznek, tanulnak, éreznek, kiabálnak, segítséget kérnek, figyelmeztetik egymást a veszélyre, gondoskodnak utódaikról, barátságosak szomszédjaikkal, ápolják és támogatják közösségük tagjait, poharazgatnak, izzadnak…. és mindezt nem idézőjelbe téve, képletesen gondolja, hanem a szó elsődleges használatában.

 

Nem látja a fától az erdőt… szokták mondani, amikor nem vesszük észre a fontos és lényeges dolgokat. Peter Wohlleben könyvét végigolvasva kiderül számunkra, hogy eddig sem az erdőt, sem benne a fákat nem láttuk igazán valójukban, nem fedeztük fel, ami a fákban vagy a fák között, a fák körül történik; nem láttuk a fák életközösségét.

Jó szívvel ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet, hogy felfedezz egy rejtett világot, hogy kedved legyen az erdőben sétálni, hogy nagyobb figyelemmel, szeretettel legyél a fák iránt, hogy vigyázz rájuk.

Érintetlen, védett erdőkre van szüksége a Földnek, a természetnek és benne nekünk, embereknek.