A friss, tiszta levegőt csodálatos dolog belélegezni, ezt a zuzmók is így élik meg. Légszennyezés iránti érzékenységük azt jelenti, hogy kiváló levegőminőségi mutatókat adnak. Mint a kis útjelző táblák, sokat elárulhatnak környezetünk minőségéről. Vajon mit mondanak iskolánk, a Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium környezetéről? Megnyugodva tapasztaltuk, nálunk ez ügyben minden rendben van!

De mik is azok a zuzmók?

A zuzmók az élővilág egyik legkülönösebb csoportját alkotják. Szervezetük gombafonalak és fotoszintetizáló szervezetek (algák, cianobaktériumok) szimbiózisával alakult ki. Az együttélés évmilliók során olyan szoros kapcsolatot hozott létre egyes gombák és moszatok között, hogy jellemző testfelépítésű, sajátos anyagcseréjű, önállóan szaporodó élőlényekké váltak. Az algák vagy a cianobaktériumok a gombát „napfényből készített” cukrokkal látják el, a gomba pedig mindkettőjüknek otthont ad. Időszakosan és lassan növekednek, átlagosan csak mintegy milliméternyit évente.

Hogyan néznek ki?

Úgy festenek, mintha valaki festéket fröcskölt volna egy fa ágára. Színük sárga, zöld, barna, fehér vagy rozsdavörös lehet. Lehetnek elágazóak, mintha apró cserjék volnának, ropogósan kis leveleik lehetnek, vagy kéregként növekedhetnek a felszínen.

Hol találkozhattok velük?

Röviden: elvileg bárhol. A zuzmók változatos felületeken és élőhelyeken fordulnak elő, beleértve a Föld legszélsőségesebb élőhelyeit is. Megélnek puszta sziklafelületeken, falakon, tetőkön, képesek túlélni a legszélsőségesebb környezeti feltételeket is, mint például a sarkvidéki tundrát, a forró és száraz sivatagokat, a sziklás tengerpartokat és a mérgező meddőhányókat. Azok a zuzmók, amelyek növényeken telepednek meg, nem parazitái azoknak, csupán csak élőhelynek használják a növények kérgét. Habár a legtöbb élőlényre életveszélyes a teljes dehidratáció (kiszáradás), a zuzmók akár azt is képesek túlélni, ha teljes víztartalmukat elveszítik a száraz időszakok során. Ugyanakkor már kisebb mennyiségű víz jelenléte esetén is képesek azonnal életre kelni, szöveteik ilyenkor a víztől telítődnek, megduzzadnak. A sejtmembránjaikon keresztül történő vízfelvételhez mindössze néhány perc is elegendő.

Miért lettek a levegőminőség bioindikátorai?

Az egyetlen dolog, amit nem nagyon tudnak kezelni, a légszennyezés. A zuzmók érzékenysége alaki és élettani okokra vezethető vissza: A kis klorofill-tartalom mellett kevesebb szerves anyagot termelnek, így lassabb a növekedésük, kisebb a regenerációs képességük. A vizet, a tápanyagokat és minden mást a levegőből veszik fel. A kutikula hiánya miatt a szennyező anyagok könnyen, akadály nélkül bejuthatnak a telepekbe. Aktivitásuk a levegő magasabb páratartalma miatt elsősorban télen jellemző, éppen akkor, amikor a légszennyező anyagok (pl. kéndioxid) koncentrációja magasabb a fűtés és a közlekedés együttes hatása következtében. Ha vannak szennyező anyagok, azok felhalmozódnak a zuzmókban, és a zuzmók nagyon gyorsan eltűnhetnek a területről. Ökölszabályként elmondható, hogy minél kisebb méretű és kevésbé sokféle zuzmót látunk sétánk alkalmával, annál szennyezettebb a környezet. A városokban a gépkocsiforgalom és a tüzelés miatt nagy tömegű káros anyag jut a levegőbe, az intenzív beépítettség pedig tartósan megváltoztatja a légtömegek cserélődését. Helyenként akár ún. zuzmósivatagok alakulhatnak ki.

Mit indikálnak pontosan?

A zuzmók növekedését befolyásoló két fő légszennyező anyag a nitrogén- és a kén-dioxid. Mi sem szeretjük egyiket sem. A nitrogén-dioxid tüdőgyulladást, légszomjat és köhögést okozhat, csökkentheti a szervezet immunválaszát a fertőzésekre. A kén-dioxid nagy koncentrációban irritálhatja a szem, az orr, a torok és a tüdő nyálkahártyáját. Köhögést és szorító érzést okozhat a mellkasában. Kibocsátását a szénről gáztüzelésre történő átállás jelentős mértékben visszaszorította. Különösen érzékeny csoportot alkotnak mindkét esetben az asztmások. Ám a zuzmók sem egyformán érzékenyek a légszennyezésre. A sárga kéregzuzmó (Xanthoria parietina) például magas nitrogén-koncentrációjú területeken él, gyakran előfordul termőföldek, mezőgazdasági területek közelében lévő fákon és épületeken.