A NyME SEK Könyvtárában október 15-én iskolánk két csapata vett részt a Tini galopp elnevezésű egész napos könyvtári programon. A városunk kulturális értékeinek megismerését és a játszva tanulást, az önálló információszerzést zászlajára tűző, jó hangulatú vetélkedőn a „RamiX” csapat (Boácz Ramóna, Boncz Erik, Horváth Richárd) 2. helyezést ért el. Ügyesen szerepelt a „Hárman” csapat is: Grabarits Márk, Stummer Gergő, Tengelits Roland. Képes beszámolójuk a További információra kattintva olvasható.

Gyalog-galopp slammerekkel

Osztályunkból, a 10. EVP-ből két csapat indult az idei Tini galopp vetélkedőn. Mi (Ramix csapat), akik már ugyanebben a felállásban tavaly is részt vettünk a programon, végig arra hajtottunk, hogy legalább a másik csapatot, a Hármakat megelőzzük.

A nap a csapatok regisztrációjával indult, itt mindannyian csapatnévvel ellátott, nyakba akasztható kártyát kaptunk. (Csak ezzel lehettünk legálisan a sulin kívül tanítási idő alatt. smiley)

A csapatokat tíz percenként indították el a szervezők a gyalog-galoppozásra. Amíg az indulásra vártunk, a Savaria Slam Poetry szórakoztatott bennünket. Zenei kísérettel verseket adtak elő, a raphez hasonlóan. Aztán minket is bevontak a „versfaragásba”. Tíz diáktól egy-egy szót kértek, amik felkerültek egy táblára. Kezdetben még átlagos, teljesen hétköznapi szavak hangzottak el, mint pl. szobanövény, kecske, fa… Erre megjegyezték a slammer srácok, hogy nem tiltottak a bonyolultabb szavak sem. Ezután hallottuk a szecessziót, a WC-ülőkét (ez csapattársunk, Ricsi fejéből pattant ki), meg a fűtőberendezést. Miután összegyűlt a tíz szó, hat fős csoportokat alkottunk egy-egy slammerrel. A feladatunk az volt, hogy írjunk olyan verset, amelyben szerepelnek a felsorolt szavak. Jól szórakoztunk, amíg elkészültek a rímeink, főleg, hogy azt se tudtuk, mi a szecesszió… Meghallgattuk egymás verseit.

Aztán már indították is a mi csapatunkat. Megkaptuk a kis füzetet, az ebben található játékos feladatok kalauzoltak el bennünket a megfelelő helyszínekre. Eleve verses formában és találós kérdésként írták le, hová kell mennünk. Az egyes helyszíneken, például közismert szombathelyi szobroknál, épületeknél további, az adott alkotáshoz kapcsolódó feladataink voltak. A helyszínek többségére a Fő téren és környékén leltünk rá.

Mi végigrohantunk a helyszíneken és a füzeten, mivel az idő és a gyorsaság is számított, nem csak a helyes megoldások. De volt olyan, hogy annyira nevettünk, hogy futni is alig bírtunk. Így hamar visszaértünk, ám várt ránk még egy utolsó feladat. A füzetünk leadásakor három totót kaptunk még, ezeket kellett kitöltenünk. Az egyik a Harry Potterhez, a másik Weöres Sándorhoz, a harmadik pedig A Pál utcai fiúk c. regényhez kapcsolódott. A két előbbihez jól jöttek az okostelefonjaink és a mobilnet, a harmadiknál viszont nem nagyon emlékeztünk már a részletekre, amikre rákérdeztek. Úgyhogy hívtunk mindenkit, akit csak tudtunk: Vanit, az osztálytársunkat is (töriórán, de erről pszt! smiley), aztán a titkárságot, mert nem tudtuk Mukics tanárnő számát. (Pedig a tanárnő megadta – suttogja itt, utólag is. smiley) Végül nem volt más választásunk, rákerestünk a neten a regény rövidített tartalmára, és azt elolvasva próbáltunk válaszolgatni.

Aztán már csak az eredményhirdetés volt hátra a totók leadása után. Nagyon örültünk, mivel végül 2. helyezést értünk el, és könyvjutalmakat is kaptunk: kortárs szerzők ifjúsági regényeit. Jól éreztük magunkat, élményekkel és szórakozással, sok nevetéssel teli napunk volt.

Felkészülésünket Horváthné Mézám Rozália és Mukics Zita tanárnők segítették.

a RamiX csapat