A Pannon Lapok Társasága tavaszi SÉTA projektjében 6 hermanos diák vett részt. A diákoknak lehetőségük nyílt arra is, hogy a nyomda- és szerkesztőségi látogatás mellett a Vas Népében publikálhassanak. Berkes Boglárka 10.KV osztályos tanuló a következő írással szerepelt az újság hasábjain.


Berkes Boglárkának hívnak, s immár 2. éve koptatom a „Herman suli” padjait mint vadásztanuló. Sokan most biztosan megdöbbenek ezen, hogy lány is lehet vadász? Igen lehet. De, hogy, hogy is jutottam el idáig?

Már kiskoromban sokszor kimentem nagypapámmal és édesapámmal vadat etetni, leseket állítani, vagy csak egyszerűen sétálgatni. Már akkor beleszerettem a természetbe és az állatokba. Akkor el is döntöttem: VADÁSZ LESZEK!

Reggel álmosan keltem fel mikor apu hazaért a vadászatból. Bejött a szobámba és azt mondta, hogy mivel már elég nagy vagyok, és mivel következő héten lesz a születésnapom, ezért kivisz magával egy vadászatra. Persze már többször is voltam kint velük, de ez más volt. Csak mi ketten! Úgy éreztem magam, mint egy „igazi nagy vadász”. Nagyon izgatottan számoltam a napokat, s mindegyik egy örökkévalóságnak tűnt. De aztán eljött a nagy nap!Éjszaka alig tudtam elaludni, mert tudtam, hogy reggel egy álmom valóra válik. Apu azt mondta, hogy olyan ruhát vegyek fel, ami nem susog, mert ha meghallják a vad állatok, akkor elmennek, és akkor nem tudunk vadászni rájuk, mert elbújnak. Nagyon gyorsan felöltöztem, majd már bent is ültem az autóban. Apu útközben azt is mondta, hogy ha kiszállunk a területen, akkor nagyon csendbe kell lenni, nehogy észrevegyenek minket a vadak.

Megérkeztünk. Csendbe kiszálltunk, majd felmentünk a lesre. Vártunk. Apu kezében a távcsővel nézegetett. Egyszer csak mondta, hogy nézzek bele. Meg is láttam tőlünk nem messze egy őzbakot. Gyönyörű állat volt. Apu célzott majd lőtt. A nagy durranás után csak ennyit láttam, hogy a bak összeesik. Ezt vadásznyelven úgy mondják, tűzbe rogyott. Még egy kicsit vártunk majd odamentünk hozzá. Ott feküdt a földön. Én tátott szájjal néztem. Mielőtt odamentünk apu tört le 3 kicsi faágat. Nem tudtam, hogy miért teszi. Azt mondta az egyik a „sebtakaró”. Ezt az elejtett vadnak a sebére kell helyezni. A második az „utolsó falat” amit a vad szájába teszünk. A harmadik pedig a „töret”. Ezt pedig a vadász az elejtett vad vérével kicsit bekeni, majd kalapja mellé tűzi, ezzel jelezve, hogy elejtett valamit. Miután megadtuk neki a tisztességet, apa kizsigerelte, levágta a fejét, majd felrakta a platóra. Bevittük a vadászházhoz a vad hűtőbe. Apu lefőzte a fejét, majd elküldte bírálatra. Igaz érmet nem kapott, de mindig is erre a bakra leszek a legbüszkébb életemben.

Berkes Boglárka
Herman Ottó SzKI