„Szeretném, ha Vadalmafa lennék,
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva”

/József Attila/

A történet egy újságcikkel kezdődött, melyben jó szándékú civilek felhívását olvastuk, gyűjtést szerveztek a gencsapáti Ernuszt Kelemen Gyermekvédelmi Intézmény lakóinak. Ezt olvasva kézműves szakkörünk babzsákokat varrt. Az alapanyagok megvásárlásához az IDB adott támogatást, amit ezúton is köszönünk. A babzsákokat kihímzett dobozba helyeztük, emellé pedig egy plüss baglyot is készítettünk. A kis csomagot némi elemózsiával megtoldva útnak indultunk a gyermekotthonba, március 23-án délután.

„Szeretném, ha Vadalmafa lennék,
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva”

/József Attila/

A történet egy újságcikkel kezdődött, melyben jó szándékú civilek felhívását olvastuk, gyűjtést szerveztek a gencsapáti Ernuszt Kelemen Gyermekvédelmi Intézmény lakóinak. Ezt olvasva kézműves szakkörünk babzsákokat varrt. Az alapanyagok megvásárlásához az IDB adott támogatást, amit ezúton is köszönünk. A babzsákokat kihímzett dobozba helyeztük, emellé pedig egy plüss baglyot is készítettünk. A kis csomagot némi elemózsiával megtoldva útnak indultunk a gyermekotthonba, március 23-án délután.

Az intézményben lakók és dolgozók kedvesen, közvetlen módon fogadtak minket, annak ellenére, hogy számukra idegenek voltunk, épp csak bepottyantunk a lecketanulás közben.

Csekély ajándékainknak nagyon örültek, és azonnal birtokukba vették a játékokat.

A velük foglalkozó pedagógus elmesélte, hogy egy-egy házban hat-nyolc gyermek lakik, mindennapi életükről nevelőjük gondoskodik (iskolai házi feladatok, tanulás, főzés, takarítás).

Ezután körülvezettek bennünket, kellemes meglepetés volt számunkra, hogy az intézmény környezete családias és rendezett volt, épp a kinti játékokat festették át a fiúk.

Három ott élő kislánnyal ismerkedtünk meg közelebbről, akik kézen fogva kísértek minket, meséltek arról, milyen az élet az otthonban, hol játszanak, sportolnak, hogy különféle foglalkozásokon vesznek részt (náluk is van „tanulószoba”).

Hazafelé elgondolkodtunk azon, hogy egyes emberek nem képesek gondoskodni saját gyermekükről (gyermekeikről). Szembesültünk azzal a ténnyel, hogy igenis felelősek vagyunk a tetteinkért. A következményekkel számolnunk kell, hisz felelőtlen döntéseinkkel nemcsak magunknak, hanem másoknak is ártunk. Miért az szenvedjen, aki nem is tehet semmiről?

Szeretjük a gyerekeket, és jó volt látni, hogy vannak emberek, akik hivatásul választják a segítést és gondoskodnak róluk.

Örülünk, hogy mi is hozzájárulhattunk egy kicsit a gondoskodásukhoz. Elhatároztuk, hogy ellátogatunk a csecsemőotthonba is.

Tudjuk, hogy a mi életünk sokkal jobb az övékéhez képest, mégis ők mennyire vidámak voltak…

  • Auer Tímea (11. E),
  • Bódi Bianka (9. KT),
  • Haller Gabriella (11. S),
  • Hochsüld Anett (9. KT),
  • Kovács Adél (9. S),
  • Németh Adrienn (12. S),
  • Németh Henrietta (11. E),
  • Szombathelyi Hajnalka tanárnő