Innovatív fejlesztések a Herman Ottó Szakképzőben

Iskolánk tavasz elején pályázatot nyújtott be a TÁMOP 3.1.4.C-14 „Innovatív iskolák fejlesztése” címmel az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt kategóriában. Az „Innovatív fejlesztések a Herman Ottó Szakképzőben” címen beadott pályázat sikeres lett és a szakiskolai tanulók célcsoportja 11.999.077 Ft támogatást kapott. A támogatást kötelezően kiírt és szabadon választható programok, képzések lebonyolítására és a programokhoz felhasználható kisértékű eszközök vásárlására lehetett fordítani.

Sajnos a kiírás nem igazodott a tanévben gondolkodó közoktatáshoz, így nekünk kellett alkalmazkodni és alapos tervezés után megvalósítani a programokat. A Támogató szerződést május 15-én írták alá egy projektindító tájékoztató napon, s innentől indulhatott a megvalósítás izgalmas folyamata.

Mivel közeledett a tanév vége és a vizsgák ideje, ezért sok időnk nem maradt a projekt megkezdésére. Június utolsó hete jó alkalomnak bizonyult a diákprogramokra, az érettségik utáni időszak pedig a tanár-továbbképzésekre.

Elsőként egy nyelvi vetélkedőt szerveztünk a 10. osztályos virágkötő tanulóink számára, akik heti két órában tanulták a német nyelvet. A vetélkedő elsődleges célja az volt, hogy a szakiskolai tanulók játékos formában alkalmazzák nyelvi ismereteiket, illetve a tananyagban nem, vagy csak részben megjelenő ország-ismereti témákról adjanak számot. A vetélkedőn a csoportmunka dominált, a tanulók közösen oldották meg a különböző feladatokat. A feladatok összeállításánál arra törekedtünk, hogy valamennyi készség előtérbe kerüljön. A feladatsor tíz feladatból állt, ami egy előzetes projektet is tartalmazott. Egy, a német nyelvű országokat bemutató plakátot kellett elkészíteni a csapatoknak, majd a vetélkedőn szóban kellett ismertetniük a témát. Ezután következtek a változatos feladatok: szórejtvény, kakukktojás, német nyelvű országokkal kapcsolatos kvíz, szógyűjtés, ki vagyok én? híres emberek kitalálása, keresztrejtvény, szóbeszéd, ország-város. A diákok minden egyes feladatban aktívan szerepeltek, a sokszínű feladatok lehetőséget adtak a differenciálásra, hiszen vannak olyan tanulók, akik lexikai ismereteikkel tűnnek ki, vannak olyanok, akik nyelvtanból jeleskednek, másoknak a memória az erősségük. Így a feladatok sikeres megoldásához minden csapattag hozzájárulhatott.

Ezt követte a Diáknapon egy tanórán kívüli mozgásos tevékenység megvalósítása, ahol több osztály diákjaiból állt össze a csapat.

A program lézerlövészet volt, azaz egy együttműködést, ügyességet, pontosságot igénylő program. 16 diák vett rajta részt, akik először megismerkedhettek a szabályokkal, az eszközökkel és felhívtuk a figyelmet a biztonságra, egymás testi épségének kímélésére.

Maga a játék a paintballhoz hasonlít, annyi különbséggel, hogy a lézer nem hagy nyomot a ruházaton. Mindenki egy érzékelőt viselt, amihez tartozott 4 „élet”, azaz ha a nyakba akasztott vagy a fegyver csőrészén lévő érzékelőket eltalálták, akkor egy-egy „élet” elszállt. Amikor elfogyott mind a 4, akkor egy hang ezt közölte is, egy led pirosra váltott és a fegyverrel többet nem lehetett lőni.

A játék kezdetekor az iskola mellett lévő parkban gyülekeztünk. Az eszközök bemutatása után kettéosztották a csapatot, az azonosítás miatt egyik csapat láthatósági mellényt kapott.

A feladatok fokozatosan bonyolultabbak lettek. Először egyszerűen a másik csapat megsemmisítése volt a cél. Itt még főként egyénileg küzdöttek a tanulók, nem volt különösebb együttműködés köztük. A feladat megismétlése előtt felhívtuk a figyelmet az együttműködés, a hangtalan kommunikáció előnyeire. Nagyobb küzdelem lett belőle, már 2-3 fős részcsapatok kerítették be az ellenfelet, vagy védtek egy előnyös pozíciót.

A következő feladatban egy-egy zászlót kaptak a csapatok. A cél a saját zászló megvédése és az ellenfél zászlójának megszerzése volt. Ez már bonyolultabbnak tűnt a diákok számára, hiszen erőik megosztása mellett az ellenfél taktikáját is figyelembe kellett venniük. Nagy sikerrel zárult ez a feladat is.

A végére a tapasztalt szervezők egy újabb játékot javasoltak, ami egyéni taktikát kívánt és inkább rohangálásnak tűnt kívülről, a tanulók azonban nagyon élvezték. Ez a mindenki mindenki ellen taktika volt, azaz csak egyetlen győztes maradhatott. A szervezők az elején mondták, hogy ez lesz a leggyorsabb, és igazuk is lett.

A játék végére kicsit elfáradtak a diákok, de elégedetten indultak vissza az iskolába.

Június utolsó napjaiban került sor az első módszertani továbbképzésre, ahol 10 kolléga fejlesztette IKT-s ismereteit, hozott létre digitális oktatási anyagokat és bővítette a számítógép tanórai használatával kapcsolatos ismereteit. A 30 órás akkreditált képzés vizsgával zárult és a kapott tanúsítványon szereplő 30 pont beszámítható a pedagógus-előmeneteli rendszerbe.

A nyáron iskolai programokat nehéz megvalósítani, de beiratkozáskor felmértük a leendő 9. évfolyamos dísznövénykertész és virágkötő tanulóink részvételi hajlandóságát a különböző programokban és a továbbiakban többségében erre az osztályra támaszkodunk.

Augusztus végére terveztük a másik két tanári továbbképzést, gondolván arra, hogy a tanév elindulásakor a rengeteg feladat mellett erre nem nagyon lesz idő. Feltevésünk be is igazolódott: az augusztus végi képzésekre szívesebben jöttek a kollégák, s mire a tanév kezdődött már túl voltak a vizsgákon is. Az egyik továbbképzés „A pedagógus, mint villámhárító” címet viselte és az iskolai életben előforduló konfliktusok kezelésével ismertette meg a pedagógusokat.

A másik továbbképzés a „Saját élményű ismerkedés a drámapedagógia módszereivel” címmel az élményalapú tanulási módszereket, változatos alkalmazási lehetőségeiket mutatta be a résztvevőknek. Mindkét továbbképzés 30 órás, akkreditált képzés volt.

További programjaink közt szerepel egy természetközeli sporttábor, egy nyelvi vetélkedő, egy ökoiskolai tábor és egy egészségnap.

Kép felirata
Szerző: 
Spaits Sándor