Az oladi kastély urai: a Szirmayak és az Ernusztok

A turistakalauzokból jól ismert és nemrégiben gyönyörűen felújított oladi "úrilakot" sokan Ernuszt-kastélyként ismerik, de kevesebben tudják, hogy utoljára 1945-ig nem az Ernusztok, hanem a velük rokon, szintén nemes Szirmayak voltak a tulajdonosai. Mint sokak számára ismert, az épület és a birtok jelentős része a II. világháború utáni államosítások részeként, 1947-ben került a Gazdaképző Iskola – későbbi nevén Mezőgazdasági Szakmunkásképző, 1993-tól Herman Ottó Szakképző Iskola – tulajdonába.
A Szirmay Magyarország legősibb családjainak egyike. Eredetükhöz és történetükhöz sok genealógiai (származástani) könyv és irat tartalmaz utalásokat. Nagy Iván "Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal" c. művében azt írja: "A Szirmay család Borsod és Ugocsa megyék egyik ősrégi és őshonos nemesi családja. A Szirmay család ... első ismert törzse Raak nevű vitéz férfiú volt, aki 1241-ben a sajói ütközetben a tatárok ellen a királyt 38 rokonával védve hullott el." Egyes források szerint az Oladhoz is kötődő szirmai és szirmabesenyői Szirmay családőse, János (Saul) 1260-ban alapíthatta a borsodi Szirma községet.[1] Ha ezek a feljegyzések nem is teljesen igazolhatók, az azért bizonyos, hogy János a XIII. század második felében kapta a mostanra Miskolc részévé vált borsodi Szirma falut. A családfák, azaz leszármazási táblák a későbbiekben is jól vezethetők oklevelekből, krónikákból és más történeti dokumentumokból, ezért a teljes család története jól feldolgozott, ismerjük tagjait, rokonságukat, híres vagy hírhedt cselekedeteiket.

Álljon itt néhány érdekes epizód a família életéből, hiszen a család számos történelmi eseményben játszott szerepet. A birtokhoz jutás után bizony a kor "szokása" szerint a Szirmay urak akár fegyverrel is harcoltak a nemzetség tulajdonának védelméért, így előfordult, hogy pl. Luxemburg Zsigmond király idején "fő- és jószágvesztést" hirdettek ki rájuk, igaz hamarosan fel is mentették őket. 1417-en Zsigmond Konstanzban gyönyörű címerlevélben (armalisban) erősíti meg Pál fia György és rokonsága nemesi mivoltát, ezen látható először az oladi és más családi kastélyok, várak homlokzatáról is ismert "rákos" címer.[2] Még ebben az évszázadban Zsigmond, V. László és Hunyadi Mátyás diplomái is megerősítették a nemzetséget Szirma község birtokában, és Zsigmondtól megkapták a pallosjogot is. Az ok egyértelmű: a család számos alkalommal mutatta meg vitézségét: Nagy Lajos mellett Balázs Dalmáciában és Pál Itáliában, Zsigmond mellett György a török ellen, vagy később is, mint Pál 1552-ben Dobó István alatt Egernél.

Bár a középkorban a család több tagja magas pozíciókat viselt a katolikus egyházban (pl. Miklós egri préposti, majd püspöki címet is), a Mohács után terjedő kálvinista, majd főleg a lutheri reformáció sok hívet szerzett a Szirmayak közt. Hamarosan – akárcsak uralkodóik, a Habsburgok – előnyös házasságok révén szereztek új birtokokat, így Péter alispán[3] az 1640-es években a Zemplén vármegyei Pazdicsra költözött, majd több más vármegyében is új birtokokkal gazdagodott a nemzetség, melyeknek komoly hasznot hozó részét képezték a Tokaj környéki szőlőbirtokok.[4]Szép számú kastély, vár, templom, kripta őrzi ma is a család emlékét, ha másképp nem, a legrosszabb állapotú romokon is látható faragott címer által.
A nehéz idők ellenére mind vagyonban, mind pedig számban a gyarapodást figyelhetjük meg, így az 1600-as évek végén több ágra szakadt a nemzetség: a jelentősebbek Szirmay Istváné és Szirmay Andrásé.[5] A nemzeti és vallásszabadság ügyéért fellépő kuruc mozgalmak értékes követőkre leltek bennük. A Thököly-felkelésben résztvevő, majd utána katolizáló és I. Lipót király oldalára térő István törökellenes harcaiért, diplomáciai érdemeiért és "hűségéért" bárói, majd 1707-ben labancként grófi címet nyert, tulajdonképpen ő a szirmabesenyői előnév megteremtője, ezen település újratelepítőjeként. Érdekesség, hogy vérszerinti utód nélkül örökbefogadott fia, Dessewffy Tamás vitte tovább a gróf Szirmay családnevet és a katolikus vallást.[6] Öccse, András Zemplén vármegye országgyűlési követe, alispánja volt, Thököly Imre egykori iskolatársaként az ő diplomatája és főtisztje lett[7], majd II. Rákóczi Ferenc követe és szenátusának tagja. A "rebellis" öcs utódainak nagy része evangélikus maradt, ám ez a 62 éve még Oladot is birtokló ág a XIX. századtól valamilyen okból a katolikus vallásra tért át és mai napig is hűséges ehhez. A fivérek utódai ugyanúgy részt vettek a II. József-ellenes nemesi ellenállásban és a felvilágosult szervezkedésekben, mint uralkodóikat támogatva az osztrák örökösödési és a napóleoni háborúkban, az 1831-es a jobbágyok zempléni koleralázadásának leverésében, mint a '48-as nemzetőrség és honvédség szervezésében, harcaiban és országgyűlési munkájában.[8] A dualizmus békés időszakában öt országgyűlési képviselő, a XX. század két világégésében pedig számos bátor katona öregbítette az ősi hírnevet.[9]
A hittel és vallással szépen megfért a modern műveltség, hiszen a Szirmayak akár nyugati tanintézményekben is képezték magukat a bölcsészet, a természettudományok, a XIX. században idehaza a hadtudományok, Trianon után pedig maradék birtokaikon gazdálkodva a mezőgazdasági, majd az 1945 utáni birtokvesztést követően pedig – hagyományosan egy katolikus középiskola után – többen a műszaki, közgazdasági tudományok területén is.
Nem kerülheti el figyelmünket a magyar nemesség nagy családjában a számos Szirmayakkal rokon híres politikus, katona, tudós és művész (pl. Kazinczy Ferenc, Pulszky Ferenc, Szinyey Merse Pál),[10] de maguk a família tagjai is a kultúra mecénásainak bizonyultak, művészeket támogattak, nagylelkű felajánlásaikkal múzeumi közgyűjteményeket gazdagítottak, néhányan pedig maguk is kiváló alkotókká, vállalkozókká váltak. Különös, de a család ismertségét bizonyító tény, hogy legalább féltucatnyi irodalmi műben – így Mikszáth Kálmán Különös házasság c. regényében is – felbukkannak a Szirmay nevű szereplők.[11]
Az oladi birtok és a gerdovcháki Ernuszt család története szintén megér egy külön fejezetet. A birtok az 1730-as években adásvétellel került a Babocsayaktól a Skerletz családhoz, majd 1808-ban vette meg Széchényi Ferenc, akinek Pál fia örökölte. Feljegyzések tanúskodnak róla, hogy Széchenyi István, a "legnagyobb magyar" többször is megfordult itt. Hamarosan Odelga Jozefa bárónő vette meg a területet, az ő testvérét, Karolint vette feleségül Ernuszt József, így jutott az 1055 holdas birtokhoz, majd 1834-ben nemességhez és az Ernusztok "gerdovcháki" előnevéhez.[12]

 A birtokot 1846-ban Ernuszt Kelemen (1832-1917) örökölte, aki huszártiszt, majd a dualizmus idején Vas vármegye egyik vezető politikusaként országgyűlési képviselő (1869-) és főispán (1871-75) volt. Könnyelműen bánt az atyai vagyonnal, de ebben közrejátszott az is, hogy jótékony személyiség volt, alapítványokat hozott létre, ő alapította a Vakok Intézetét és a szombathelyi árvaházat (mai Nagy Lajos Gimnázium épülete és a II. világháborúban elpusztult szomszéd épület). A kastély 1870-ben leégett, ezért Kelemen újjáépíttette, nagyjából a mai formájára. 1904-ben a kastély és a park kivételével bérbe adta a birtokot, a parkban építtette fel 1907-ben a vadász gyakorlókert mellett ma is látható Ernuszt-kriptát. Unokáját, Ernuszt Karolát – árvasága miatt – az ő nagyapai hozzájárulásával vette feleségül 1916-ban Szombathelyen Szirmay Géza, aki a megállapodás szerint a Szirmay–Ernuszt nevet vette fel. A következő évben Géza hozzá is jutott az oladi örökséghez, egy részét el-, illetve bérbe adta, így kezdhette el korszerűsíteni a kastélyt,[13] felfuttatni a gazdaságot, de Olad falut is.

Hiába fizette ki azonban a hatalmas Ernuszt-adósságokat, hiába taníttatta fiait a keszthelyi mezőgazdasági akadémián, a világháborúval és az azt követő államosításokkal elveszett a családi lakhely, vagyon. Változtak az idők: a kastélyból iskola, a birtokok nagy részéből termelőszövetkezet lett. A család kénytelen volt Budapestre költözni, majd a Rákosi-rendszer idején, 1951-ben mint "osztályidegeneket" a Tisza melletti Polgárra telepítették ki őket, ahonnan a Kádár-rendszer idején költözhettek csak el, a bányászváros Oroszlányra.
A család tartása a XX. század megpróbáltatásai ellenére nem roppant meg,[14] vallásosságukat megőrizték, gyermekeik, rokonaik komoly szakmai karriert futottak be itthon vagy külföldön. A némi anyagi és talán erkölcsi kárpótlást is hozó rendszerváltást követően egyre több lehetőség nyílt a múlt kutatására, ápolására. Megerősödtek a családi kapcsolatok, az összetartozás erejét mutatja, hogy a nagy família tagjai mennyire számon tartják egymást. Több-kevesebb rendszerességgel, hagyományszerűen találkoznak, "Szirmay Jamboree"-kat tartanak, mint pl. 2004-ben egykori oladi kastélyukban is, melynek homlokzatán 1990-ben helyreállították a Szirmayak és az Ernusztok ősi családi címereit, múltjuk és remélhetőleg hosszú jövőjük szimbólumát.



Felhasznált irodalom:


Egyéb források az Ernusztokhoz:



  • Lovass Miklós: Olad 1000 éves története. Szombathely, 1993.
  • Balogh Gyula: Vas vármegye nemes családjai (Szombathely, 1894.
  • Kempelen Béla: Magyar nemesi almanach. Az 1867-1909-ben magyar nemességre, bárói, grófi, hercegi méltóságra emelt családok. Bp., 1910.
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I-XI. kötet, Bp., 1911-1932.
  • Nagy Iván: Magyarország Családjai Czímerekkel és Nemzedékrendi Táblákkal. I-XII. és pótkötet. Pest, 1857-1868.
  • Vasmegye főurai. – Batthyány-Strattmann Ödön, Szapáry Géza, Batthyány Lajos és Ernuszt Kelemen életrajzával, valamint az ikervári Batthyány-kastély leírásával. In: Magyarország és a nagyvilág, 3. évf. 3. sz. (1898. márc.), p. 4-5.
  • Vas megye irodalma. Bibliográfia és repertórium (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár kiadványa)
  • Vasi életrajzi bibliográfiák sorozat (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár kiadványa)
  • Acta Savariensia (Vas Megyei Levéltár kiadványsorozata)
  • http://www.savariaforum.hu/cgi-bin/safo/index.cgi?view=cikk&ID=717&printer=1


Jegyzetek:

[1] Újabb történeti művek a borsodi és ugocsai családot nem tartják rokonoknak, csak névazonosságról szólnak a két Szirma település miatt.
[2] Címertanilag pontosan: balra dőlt kék pajzs fekete pólyával szelt ezüst lábában a pólyáról cölöpösen emelkedő, háttal kifelé fordított négy-négy kinyújtott lábú vörös rák, fölfelé nyújtott két ollójával maga fölött négy vörös és öt fehér, aranybibés és ötszirmú, zöld murvalevelekkel tagolt, rózsából font, a pajzs felső peremét érintő koszorút tart; zárt sisak, koronátlan dísze a cölöpösen álló pajzsbeli rák, ezúttal öt vörös és hat fehér rózsából font koszorúval; takarók színe: mindkét oldal kék-ezüst. A rák egyes vélemények szerint egy fejedelmi vacsorán a királynak kínált főtt tengeri rákra, mások szerint a fiktív ős, Raák vitéz nevére utal, de egyéb magyarázatok is léteznek. (Érdekes módon az ugocsai Szirmayak címere is szinte teljesen hasonló.)
[3] Zemplén vármegye követe és királyi táblabíró is volt.
[4] Jelentős Szirmay-birtokok: Borsod vármegyében Szirma, Szirmabesenyő, Nagycsécs, Bánhorvát; Zemplénben Szerencs, Tállya, Mád, Erdőbénye, Tolcsva, Zétény/ Zatín, Lazony/ Ložín, Pazdics/ Pozdišovce, Rákócz/ Rakovec nad Ondavou, Alsókörtvélyes/ Nižný Hrušov; Sáros vármegyében Girált/ Giraltovce, Kerekrét/ Okrúhle, Szentmihály/ Šarišské Michal'any, Tarca/ Torysa, Szepesben Nagyőr/ Strážky (a felvidéki helyek a mai szlovák nevekkel); a Pest megyei Tápióságon és vasi Oladon. Egy pazdicsi almanach szerint az 1800-as években összesen 48 községben volt a családnak kastélya. 1851-ben Fényes Elek összesen 3539 hold "tűrhető állapotú" Szirmay birtokról írt. (Szirma/ Drotinci a Kárpátalján viszont az ugocsai Szirmayaké volt.)
Már első birtokaik is kaszálónak, legelőnek, szőlőnek, gyümölcsösnek való bérbeadásából, illetve gabona-, gyümölcs- (pl. dinnye)termesztésből, bortermelésből és állattartásból igen jó jövedelmet hoztak.
[5] A köztük született két fivér, Miklós időközben kihalt és Péter még ma is élő rokonságára most hely hiányában nem nagyon térünk ki. Miklós fia Tamás Mária Terézia osztrák örökösödési harcaiban huszárként harcolva 1742-ben kitűnt Prága visszafoglalásánál, Péter dédunokája, Ferenc pedig az 1809-es napóleon elleni harcokban a zempléni nemesi lovassereg egyik kapitánya volt.
[6] A bárói-grófi család címerében rózsakoszorú helyett ékköves gyűrű található. A nemzetség ezen ágából került ki Sáros vármegye több főispánja. Ezen az ágon Szirmay Júlia Georgina 1983-as halálával végleg kihalt a Szirmay név.
[7] Mint hadmérnök és tüzértiszt el is foglalta Kassát, viszont a bukás után csak a zempléniek komoly váltságdíja mentette meg a kivégzéstől.
[8] A "kuruc" Péter és András ágán számos Zemplén ispán, szolgabíró, jegyző volt, déd-, ük- és szépunokái közül tudomásunk szerint legalább két nemzetőr, két honvéd, három huszártiszt harcolt, hárman pedig a népképviseleti országgyűlési képviselői voltak. A képviselő Pál közvetítésével érkezett Magyarországra Bem József tábornok, később pedig ő lett Kossuth egyik angliai követe.
Ugyanakkor a labanc István gróf ükunokája, István Tamás császárhű maradt, Ferenc József-párti szabadcsapatot szervezett és később a Bach-féle neoabszolutizmus idején kerületi főispán volt; Ferenc József császár 1857-es magyarországi látogatásakor díszmagyarban, lovon fogadta az uralkodót, mikor szívrohamot kapott és meghalt.
[9] 1867 után a grófi ágon három főrendiházi tagot, András ágán pedig két alsóházi képviselőt ismerünk (Ödön már '48-ban is az volt).
Az I. világháborúban három huszár- és egy gyalogsági vezérkari tiszt (József az ismert szombathelyi 11. huszárezred őrnagya volt Galíciában), a II. világháborúban pedig három hadköteles korban levő férfi szolgálta a hazát, akik közül ketten hadifogságba estek, egyikük pedig kétszer is megsebesült.
[10] Szirmay leszármazott volt többek közt Kazinczy Ferenc író, nyelvújító, Mednyánszky László festőművész; oldalági rokon volt többek közt báró Mecséry Dániel, a napóleoni háborúk leghíresebb magyar huszártisztje, 1809-ben Győrnél már tábornok, Pulszky Ferenc, a '48-49-es szabadságharc Országos Honvédelmi Bizottmányának tagja, angliai magyar követ, Szinyey Merse Pál festőművész, aki képein több Szirmay rokont is megörökített, Palugyay Jakab vendéglős, világszerte ismert bor- és pezsgőkereskedő vagy világhírű térképészek, Kogutowicz Manó és fia, Károly. Ugyanakkor házasság révén rokonok voltak a Rákócziakkal, a Görgeyekkel, a dualizmus korának neves politikusai közül a Rádayakkal, a Lónyayakkal, a Podmaniczkyakkal, a Széchenyiekkel, Vas megye neves famíliái közül pedig az Almássyakkal, a Mesterházyakkal és a Náray-Szabókkal.
[11] Jósika Miklós "Jő a tatár" c. regényében fiktív, Passuth László "Sasnak körmei között" regényében és Mikszáth Kálmán novelláiban és regényeiben (pl. a "Különös házasság"-ban) azonosítható Szirmay nevű karakterek bukkannak fel, nem beszélve Gárdonyi Géza "Egri csillagok" c. munkájában, a védők listáján levő Szirmay Pálról, aki a Bebek-bástyán küzdött, neve a Vármúzeum "Hősök tábláján" olvasható.
[12] Nincs adatunk arról, hogy létezik-e bármiféle kapcsolat Hunyadi Mátyás kincstartójának, Ernuszt Jánosnak családja (fiai Zsigmond pécsi püspök és János horvát-szlavón bán, utóbbinak Ferenc fia Mohácsnál esett el, annak fiaival, Jánossal és Gáspárral pedig hamarosan kihalt ez az Ernuszt nemzetség) és a gerdovcháki Ernusztok közt (Grdovčak kicsi község volt Velika Gorica közelében, Zágráb mellett).
A gerdovcháki Ernusztok címere: jobbra néző álló kétfarkú oroszlán kezében pajzzsal, a másikban és vállán nyugvó buzogánnyal, a pajzson takaró és zárt sisak, utóbbi díszeként a pajzs címerállata látható.
[13] A terasz, illetve a közművesítés a mosdókkal és fürdőszobával Szirmay Géza kezdeményezésére épült.
[14] Több kastélyuk, családi sírhelyük, főleg a Trianonban elszakított területeken fekvők (pl. a pazdicsi birtokon levők) igen leromlott állapotban vannak, vagy megsemmisültek, ugyanakkor a szirmabesenyői, az erdőbényei, a tállyai és az oladi, illetve a Felvidéken a nagyőri kastélyt a rendszerváltás után szépen felújították.