2014-15

Az erdő csöndes és hangos: észre kell venni

Olykor eszméletlen jó, ha van egy hely, ahová el lehet vonulni. Ahol nem zavarnak, ahol senki sem lát. Ahol magam vagyok, és egy pillanat alatt elszáll minden gondom, bajom. Ez a hely nem más nekem, mint az erdő!

Most itt állok a „teljes nyugalom” felé vezető út bejáratánál. Úgy érzem, fel kell töltődnöm… Elindulok. A fák újra felöltötték zöld ruhájukat. A gyenge szellő a hajamba fúj. Csodálatos az idő. Minden újjáéledt: tavasz van. Elindulok a tölgyesben. Semmi sem zavar. Odavagyok az erdő csendjéért és nyugalmáért. Amikor itt vagyok, mindig magával ragad egy érzés, egy ösztön. Amikor gyerek voltam, és bemerészkedtem az erdőbe, akkor éreztem először. Az erdő csöndes, mégis hangos: csak észre kell venni. Hallom, ahogyan a harkály kopogtatja a fákat. A szajkó riasztja az erdőlakókat. Mókus keresztezi az utam. „Köszön”, majd továbbáll. Mintha valami szomszéd lenne, amikor hazatérek.

Oldalak